fbpx
Karantén gondolatok 2021 március eleje
Erről szól a cikk:

Ha valami előkerül a jegyzeteim közül, annak mindig oka van. 😊 Ma ezt a gondolatot leltem meg váratlanul: „ A szorongás rendkívül ragályos. De a nyugalom is.” (Harriett Lerner)

Pedig vannak helyzetek amikor piszok nehéz megtalálni, megőrizni a nyugalmat. Amikor recseg ropog minden körülöttünk. Amikor eltűnnek a kapaszkodók. Amikor úgy érezzük kiszolgáltatottak vagyunk.  Pl amikor visszakerülünk oda, ahonnan egyszer már kiszabadultunk, és hittük, hogy ez nem ismétlődhet meg még egyszer. Amikor kísérteties a De ja vu bennünk. Amikor már tudjuk mi lesz nehéz, és még sem tudjuk pontosan hogyan fogunk megküzdeni vele. Amikor nem az ismeretlentől, hanem az ismerőstől félünk.

És talán pont ilyenkor a legfontosabb megtalálni, visszaszerezni, megőrizni a nyugalmunkat.

Nem erőből. Nem csakazértis. És pláne nem félelemből. Hanem mert így tudunk a  középpontunkhoz kapcsolódni. A középpontunkhoz kapcsolódva a „ szívünkre hallgatva” pedig meg tudjuk élni azt, hogy  ha picit is, de irányíthatunk. És egyszer csak, halkan és óvatosan mintha valami nyugalom – féle is felderengene bennünk.

Minél zajosabb, minél forrongóbb a világ kint, annál nehezebb elcsendesedni itt bent. De azt hiszem, illetve úgy tapasztalom, hogy annál fontosabb is.

Nekem a légzésfigyelés, és/vagy a testpásztázás segít lecsendesíteni magam.

Szeretem pl a négyzetes légzést.

Vagyis 4 ütemen át (magamban számolok) beszívom a levegőt, 4 ütemen át bent tartom, 4 ütemen át kifújom, és 4 ütemen át kint tartom a levegőt.

Aztán kezdem előlről. Egészen addig amíg azt nem érzem, hogy kiengedek, ellazulok, hogy mosolygok.

Van amikor elkalandoznak közben a gondolataim. Néha egész zabolátlanok és messze visznek. Van hogy hosszú- hosszú másodpercekig (percekig) máshol vagyok. Ilyenkor csak annyit mondok magamnak, hogy „hoppá, (vagy hűha, vagy aztaa)  jól elkalandoztam. Hol is tartottam? Ja! Ott hogy belégzés 1, 2, 3, 4…” . és folytatom a négyzetes légzést.

Néha 5-10 percbe is beletelik amíg lecsendesem. Igyekszem türelmes és elfogadó lenni az elkalandozó elmémmel, önmagammal, mert az önvád nem túl magas energiájú érzés. Ezt is „meg kellett” tanulnom. De már ez is könnyebben megy. Tényleg gyakorlat teszi a mestert. Gyakorolni pedig érdemes, hisz azért jöttünk, hogy fejlődjünk, gyakoroljunk, kiteljesedjünk. Én legalábbis ebben hiszek. 😊

És ha gyakorlok, mindig megtapasztalom, hogy – előbb vagy utóbb, de mindig – megérkezik a szívembe az öröm, és a bizonyosság, hogy nem véletlen vagyok itt.  Hogy  nem egyedüli magányos sziklaként kell állnom a sarat. Hogy sokan evezünk abban a bizonyos hajóban. Hogy nem vagyunk egyedül. Sőt! No meg hogy  érdemes kapcsolódni, mesélni, figyelni egymásra.

És ilyenkor már nem is olyan nagyon nagyon ijesztő még ezt a márciusi de-ja vu sem. 🙂

 

 

Ajándék coaching eszközök, könnyebb legyen dönteni

Négyszemközti találkozó, coaching ülés jelentkezés.

Kiscsoportos munka Klubestek - workshopok

Ajándék coaching eszközök, a könnyebb döntésért

Négyszemközti találkozó, coaching ülés jelentkezés.

Kiscsoportos munka Klubestek - workshopok