Tudtad, hogy amikor kizökkenünk a középpontunkból, a belső békénkből, akkor a legtöbbször nem az „itt és mostban” vagyunk, hanem „elcseszett” múltbeli pillanatokat rágunk át újra, mintha bármit is meg tudnánk változtatni; vagy rémképket, és horror forgatókönyveket alkotunk valami jövőbeli, korántsem biztosan megvalósuló storyhoz.

Ha igazán kiváló a fantáziád, akkor olyan színesre, és élettel-telire tudod megírni őket, hogy a frászt hozhatod magadra. Ilyen érzelmi állapotban pedig nem csak a harmóniát nem találjuk, hanem a kreatív, alkotó énünket sem. Én kb. elveszettnek szoktam érezni magam ilyenkor.Két végtelenül egyszerű kérdés, és a rájuk adott válasz viszont (szinte) mindig segít, hogy kilépjek ebből az „időutazó” programból.

Hol vagyok? – Itt.

Mikor? – Most

Az erődet nem annyira a kérdések, mint inkább a válaszok tudják visszaadni akkor, ha hagyod, hogy megérkezz általuk az „Itt és most” -ba.

Szóval javaslom állj meg egy pillanatra, tedd fel és válaszold meg lassan, megfontoltan a kérdéseket. Engedd megérkezni a válaszokat, és a velük járó felismerést, és belső erőt Magadhoz.

Hol vagyok? – Itt.

Mikor? Most.

VIDD MAGADDAL, HA TETSZIK, vagy küld el annak ezt a gondolatot, akinek szüksége lehet rá 🙂