ENGEDD MEG MAGADNAK A PIHENÉST!

Néhány hete számolod a napokat és tervezgetsz. Készülsz a jól megérdemelt pihenésre, a VAKÁCIÓRA. Ha szeretsz mindent pontosan megtervezni, akkor valószínűleg böngészed a lehetséges programokat, de az is lehet, hogy „csak” lazulást, nyugit és alvást tervezel.

Végre elérkezik az utolsó munkanap, és Te jóleső érzéssel „teszed le a lantot”: másnaptól Tiéd a világ.

Másnap azonban a várt vidám ébredés helyett azon kapod magad, hogy még mindig a hét munkahelyi eseményein rágódsz. Vagy éppen aggódsz, hogy jól mennek-e a dolgok nélküled. Csomagolsz, zárod a lakást, indulsz, utazol, megérkezel, de közben valahogy nem tudsz elszakadni még a munkahelyi feladatoktól. Az is előfordulhat, hogy a munkahely sem könnyíti meg a dolgod, rendületlenül érkeznek az ímélek, zoom-linkek, telefonok. 

Nem is kérdés, hogy a szabadságra szükségünk van. Az viszont kérdés, hogy megengedjük-e magunknak a lassulást, illetve megengedi-e a környezetünk nekünk.  

Ha a környezettől nem kapunk engedélyt erre, az a “könnyebbik” helyzet szerintem. Persze ezt felismerni, aztán asszertíven és tudatosan határokat húzni, kiállni magunkért és a nekünk fontos értékekért, ha szükséges akár munkahelyet változtatni, cseppet sem megy egyszerűen és gyorsan. Gyakori téma ez a coaching folyamatokban is. Mégis azt mondom, hogy ez a könnyebbik állapot. Könnyebb, mert közben magaddal és az értékeiddel szinkronban cselekszel. Tudod, hogy nehéz az út, de tudod, miért teszed, így a Belső kritikusod sem olyan harsány.

Ha azonban TE vagy az, aki nem ad engedélyt a lazításra, ha folyamatosan tökéletességre törekszel, és semmi nem elég jó Neked, ha a Belső Rádiód harsányan kritizál és sorjázza az el nem végzett vagy a nem elég jól elvégzett feladatokat, … nos az már sokkal nehezebb helyzet.

“A legrosszabb ellenségeid sem tudnak annyi kárt okozni neked, mint a saját gondolataid.” (Buddha)

Nem hiszed? Vizsgáld meg, figyeld meg a fejedben zajló párbeszédet pár napig. Akár vezetheted is egy lapon, hogy hányszor biztatod és hányszor bírálod, gyengíted Magad. Füleld le a Belső Kritikusod! Meg fogsz lepődni, hogy milyen aktív és romboló.

Az én Belső Kritikusomnak például szinte semmi nem elég jó. Mindig tudja, hogy lehetne ezt még jobban is csinálni. Perfekcionista és kíméletlen. Szerencsére ott él mellette a Belső Bölcsem is. Aki a szeretetben, a harmóniában és az örömben hisz. Aki tudja, hogy a legjobb formámban akkor vagyok, ha jól érzem magam a bőrömben, és ehhez a pihenés, a töltődés, az öröm megélése elengedhetetlen. 

Ma már tudatos vagyok a létezésükre és figyelek rá, hogy meghalljam a halk szavú, szeretetteljes monológot is harsány kritikusom mellett. 

Ha most azt hiszed, ez a cikk és én arra biztatunk, hogy légy felületes és igénytelen, megnyugtatlak, erről szó sincs. Coachként hiszek a fejlődésben és annak szükségességében. Tudom, hogy a kreativitásunk megélése, a jól végzett munka öröme milyen feltöltő.  Viszont mélyen hiszem Brené Brown gondolatának igazát is: “A perfekcionizmus önpusztító, egyszerűen azért, mert a “tökéletesség” nem létezik. Elérhetetlen cél.” Ha azt érzed, hogy van benne valami kis igazságmorzsa, akkor máris közelebb vagy ahhoz, hogy megengeded magadnak a lazulást, a pihenést, az igazi szabadságot.

Ha nehezen megy a megengedés, csinálj magadnak “hivatalos” “engedély kártyát!” Vagyis írd le: Engedélyt adok….nak, hogy a következő napon (napokban) igazából is szabadságon legyen, pihenjen, és azzal foglalkozzon, ami örömet okoz neki. Persze a szöveg szabadon változtatható :-), de ne feledkezz meg az aláírásról és a dátumról! 😉 Így lesz hivatalos!

Ha pedig megadtad az engedélyt magadnak, itt az idő, hogy összeírd, mi is okoz Neked Örömet! 

– Mi tölt fel? 

-Mikor érzed, hogy igazán élsz, hogy Önmagad vagy? 

– Mit szerettél gyerekként csinálni? (Mikor csináltad ezt utoljára?)

– Mi az, amit ezek közül már ma meg tudsz tenni?

– Mi az, amit beépítesz a mindennapjaidba?

Hogy könnyebb legyen a laza és örömteli létre hangolódni, egy egyszerű feladatokat ajánlok:

  • Keress minden nap: apró örömöket, szépséget a környezetedben. Mondjuk ebéd után (vagy előtt, amikor jól esik, a lényeg a rendszerességben rejlik) nézz szét, és hegyezd ki az érzékeidet:
  • Mi szépet hallasz: zene, nevetés, madárdal?
  • Milyen illatokat érzel? kávé, süti, virág vagy csak az ebéd illata?
  • Mi szépet látsz: színek, fények, képek, emberek, állatok, táj?
  • Milyen örömforrást találsz Magadban, a pillanatban vagy az eddig elvégzett, megélt feladatokban?
  • Mit, (kit) tudsz elismerni, értékelni?
  • Hogy vagy most a gyakorlat hatására?
  • Hogyan lehetnél még jobban? (Kivel tudod megosztani az örömöd?)
  • Milyen örömet adó apróságot teszel meg magadért?

Egyszerűnek tűnnek?

Azok is! Mert az örömök legtöbbször az apró dolgokban rejlenek. Csak egy kis szándék és idő kell kell hozzá, hogy észrevedd őket! Add meg hát az időt Magadnak!

Megéri! 🙂

“Élvezd az apró dolgokat, mert egy nap visszatekintve rájössz, hogy azok voltak az igazán lényeges dolgok.”

(Rober Brault)

Ajándék coaching eszközök, könnyebb legyen dönteni

Négyszemközti találkozó, coaching ülés jelentkezés.

Kiscsoportos munka Klubestek - workshopok